Hajnalban reggeli után nekiindultunk 350 km-nek, Nakuru tó felé. Két rövid megállóval 9 óráig tartott az út, nagyon kifáradtunk. Egy órával naplemente előtt érkeztünk csak meg a nemzeti parkba.
Csodálatos őserdei növényzete magával ragadó. 10 perc múlva lecsapott egy hatalmas vihar, még egy ideig álltuk a próbát esőkabátban a nyitott tetővel jégesőben, de aztán feladtuk, nehogy tönkremenjen az autó. Egy pillanat alatt mindenhol sár és víz lett az utakon, de azért láttunk őzeket az esőben csigaház- formába rendeződve állni, mint csodás márványszobrok. Ez a park az otthona a Rotschild zsiráfnak, amit rögtön közelről is megcsodálhattunk. Nagyon különleges a fehér füle és lábai, ami eltér az eddig látott maszáj zsiráftól.
A legcsodálatosabb szállás itt fogadott minket a hegy tetején, 2000m környékéről figyelve a tavat. Akkor nagyon sajnáltuk, hogy csak egy rövid éjszakát tölthetünk el itt, mert másnap hajnalban indulni kell tovább. Még éppen elcsíptük a naplementét a szoba és bár teraszáról, vigaszképp ittunk egy kávét, és gyönyörködtünk a tó lilás-rózsaszín felszínében tükröződő feloszló viharfelhőkben.
留言